Értékelve: 0x
Hollywood-i sztár, mert színe és mintázata miatt nagyon mutatós a kaland - és horror filmekben. Igaz ugyan, hogy szelíd fajnak tartják, de nem árt tudni, hogy ennél a fajnál regisztrálták a legtöbb marást is. Veszélyes szépség és nem háziállat, ezért csak kellő elkötelezettséggel és a gondozási szabályok pontos ismeretével érdemes tartani. De úgy nagyon...
Latin neve: Brachypelma Smithi (F.O.P. 1897) Közép Amerikából - a Yucatán félsziget (Mexikó) forró, félsivatagos területeiről származik.
Leírása:
A Mexikói vöröstérdű tarantula alapszíne fekete, carpaxa fekete színét világosbarna szőr keretezi, potrohán piros, narancsszínû hosszabb szőrök láthatók, a fekete kisebb szőrök között. A térdein, narancssárga, piros, és fehér színűek. Kifejlett kori lábfesztávolsága 14-17 cm.
 |
Tartási hőmérséklete: Kb. 26-29 ºC
Igényelt páratartalom: 60-70 %
Talaj: vastag réteg tőzeg + föld keverék
Természete: Kicsit ijedős, ilyenkor gyakran rugdos irritáló szőröket. Az esetek elenyésző százalékában ki is csap, ekkor szárazmarást is elszenvedhetünk. Ha nem szűnik meg a számára kellemetlen helyzet, akkor élesben is mar.
 |
Tápláléka: tücsök, lisztkukac, rózsabogár lárva, újszülött egér, de bármilyen szokásos táplálékállatot elfogad, a méretének megfelelõen.
A Mexikói vöröstérdű tarantula tartása:
A terrárium ideális mérete 30x30x30 cm, amiben biztosítsunk számára min. 5 cm talajréteget. Szereti a száraz terráriumot, de heti egy alkalommal permetezzünk vizet a talaj 1/3-ra. A vizes edény a permetezés mellett is nagyon fontos a terráriumában. Szereti a behelyezett bujkálótkat. Szívesen túrja össze a talajt, főleg kisebb korában.
 |
Védett faj! Tartásához C.I.T.E.S. engedély szükséges (CITES II. listás faj). Eredeti élőhelyéről gyűjteni tilos. Manapság könnyen hozzáférhető, mert sokan tenyésztik. Ára aránylag magas.