-
karbantartó
-
Vágóállat-minősítő
-
Autószerelő
-
Utazó vasúti járműtakarító
-
Kőműves
-
Automata gépkezelő operátor
-
Műszaki Eladó
-
TIG hegesztő
2025. 02. 21
-
Raktári Műszakvezető | Gyál
2025. 02. 26
-
Szakács
2025. 02. 27
-
Külkereskedelmi Értékesítő
2025. 02. 27
-
Pénzügy gyakornok
2025. 02. 27
-
Junior Mérnök program
2025. 02. 27
- További állások »
- Álláshirdetés-feladás »

10 éve élnek kétujjú lajhárok a Szegedi Vadasparkban, de eddig nem született kis lajhár. Most végre igen! A szülők 2018-ban álltak össze, két év után született meg a kis apróság, aki szépen cseperedik anyja hasán kapaszkodva - írja honlapján az állatkert.
Igazi kényelemben van tehát része, hiszen a lajhárok többnyire hassal fölfelé mozognak vagy pihennek az ágakon.
A közhiedelem szerint lassú állatok. Ez igaz is, de nem csak mozgásuk, hanem anyagcseréjük is. A lassúságuk oka egyrészt, hogy főleg alacsony tápértékű, nehezen emészthető faleveleket fogyasztanak, másrészt mozdulatlanságuk a rejtőzést is segíti a ragadozók elől. Bár ne gondoljuk őket teljesen védtelennek, tekintélyes méretű fogaikkal és karmaikkal védekezni is tudnak, de a nagyragadozókkal szemben ez kevés. Jobb, ha nem is veszik őket észre, ebben segíti őket az, hogy a lassú állatokat a természetben benövi az alga. Valóságos kis minitársulás alakul ki így a lajhárokon, algával és számos rajta fejlődő, élő rovarral.
A vendégízületesek közé tartozó, tehát a hangyászokkal és tatukkal rokon lajhárnak régen sokkal több faja élt, köztük akadtak olyanok, amelyek elefánt méretűre is megnőttek – de ők természetesen nem fákon mozogtak. Van olyan feltételezés, hogy az amerikai megafauna egyik legnagyobb méretű faját, az óriáslajhárt a kontinenst a Bering-szoros (pontosabban akkor átjáró) felől meghódító emberek pusztították ki.