Trichodinosis, a díszhalak láthatatlan ellensége

A trichodinosis tünetei

Mikroszkóp nélkül a trichodinosis nem könnyű megkülönböztetni a chilodinosistól. Mindkét esetben kifehéredett területek jelennek meg a beteg halak testén, melyek a fertőzött bőrterületen fellépő mérsékelt

Trichodinosis-szal fertőzött betta

Életnagyságban a hal testén sokszor nem látható semmi gyanús, csak a kissé összetapadt  uszonyok figyelmeztetnek a bajra. Mindeközben a hal keveset eszik, és lassan haldoklik. Ha viszont  nagyítóval figyeljük meg a halat, az uszony szétszakadozott végei jól lathatóvá válnak, és ami a leginkább szembeötlő, az az észrevehetően matt színezet. A chilodinosistól eltérően ahhoz, hogy a parazitát észrevegyük, nem kell eltalálnunk a szöget, elég ha egyenesen a hal oldalát nézzünk. Ezzel szemben az egészséges hal jól fejlett, fényesen csillogó. Az uszonyok végei sértetlenek, széttártak és élénk színezetűek.

Trichodinocita

A trichodinák nem maguktól jelennek meg az akváriumban, hanem betegségkeltő egysejtűvel kerülnek a vízbe. Az egészséges és erős halakon, amelyek optimális körülmények között élnek, ezek a kórokozók nem tudnak megtelepedni. A halak valószínűleg mesterségen kifejlesztett paraziták hordozói lehetnek, amelyek kis létszámuk miatt nem tudnak bennük kárt okozni. Más dolog, ha a halak szervezete legyengül; ilyenkor a trichodinák létszáma rohamosan nőni kezd, ami irritálja a bőrt és a kopoltyút, erős váladékozást váltva ki ezzel.

A chilodinosis és trichodinosis a gyakori fátyolbetegség kórokozója. A fátyolbetegségben szenvedő hal testén fátyol- vagy lepelszerű, homályos bevonat képződik. A fertőzött hal a kövekhez, növényekhez dörgölőzve próbálja enyhíteni az irritációt. A betegség orvoslására a darakór ellen használt szerek alkalmasak.